I.

Kornéllal már egy hete beszélgetünk napi szinten. 24 éves és már dolgozik, mint gazdasági informatikus. Sportol, de nem versenyszerűen. Okos és figyelmes, érdekli mi van velem, volt hogy hajnalig beszélgettünk. Még nem is találkoztam vele rendesen, de már kedvelem. Lehetséges az ilyen?

Kornél: Mit szólnál, ha holnap találkoznánk?☺ Elmennék eléd és beülnénk valahova.
Én: És ha inkább eljönnél elém, hoznád a táskám, sétálnánk és hazakísérnél?😏
Kornél: Lehet róla szó.
Én: Nincs más választásod😂

Kornél a következő becenevet állította be neked: Mesi a parancsnok😂😊

A következő becenevet állítottad be Kornél számára: Bámulós srác😊😂

Másnap utolsó órán már alig vártam, hogy kicsengessenek. Óra végén elmentem a mosdóba rendbe tenni magam, mert azért valahogy csak ki kell nézzek. A többieknek nem mondtam kivel találkozok, eddig megakartam kímélni magam a kérdéseiktől. Elég lesz holnaptól.
Az óra végét jelző csengő után, mint akit kilőttek, úgy rohantam kifelé az iskola területéről. A kártyámat lehúzva kiléptem az ajtón és nem is kellett sokáig keresgélnem, mert a tanári parkolóban állt, az anyukája kocsijának dőlve, keresztbefont karral, egy laza félmosollyal az arcán.
Jaj, Istenem! Ebből én már sehogy sem mászok ki...
Lassú léptekkel közeledtem felé, majd megálltam közvetlen előtte. Minimum egy 10 centiméterrel magasabb volt nálam, úgyhogy kénytelen voltam felfelé dönteni a fejemet, ha az arcát látni akartam. Miközben felnéztem rá, lopva végig pillantottam rajta. Sötétkék farmert viselt, egy fekete fehér sportcipővel, fehér polóval és fekete zakóval.
- Szia - nyögtem ki nagy nehezen.
- Szia - mosolygott, majd lehajolva kaptam egy puszit az arcomra, amitől fülig vörösödtem - Mehetünk? - kérdezte és most már vigyorgott.
- Látom nagyon élvezed  a helyzetet - húztam el a szám.
- Nem is tudod mennyire - nevetett fel.
- Kiöltöztél a kedvemért? - tereltem el a témát, miközben elindultunk, mert a többiek már igen figyeltek minket.
- Munkából jövök, csak gyorsan hazaugrottam ledobni a kocsit a lakásomnál - válaszolt.
- Miért nem kocsival jöttél? - lepődtem meg.
- Mert sétálni szerettél volna - felelte egyszerűen.
- És haza is sétálsz vagy jegyért kidobsz pénzt?
- Örülök, hogy aggódsz értem - vigyorgott.
- Kissé egoista vagy, még a táskámat is elfelejtetted vinni - próbáltam egy kicsit letörni a szarvát, de egyébként roppant élveztem a szurkálódásunkat.
- Add csak ide, nehogy megszakadj itt nekem - emelte le rólam.
- Tudod, nem így szoktak udvarolni a lányoknak kedves Kornél - ráztam a fejem csalódottságot tettetve.
- Kedves Emese, tisztában vagyok vele, de igazán élvezem ezt a helyzetet - mondta.
- Akkor jó, mert egyébként én is - nevettem fel.

Az út további részében beszélgettünk, nevettünk és még jobban megismertük egymást. Mintha már legalább egy éve ismerném és nem csak egy hete.
- Na megérkeztünk - szólalok meg - Ebben a házban tenget7em a napom további részét suli után.
- Igen nagy - nézte meg, már amennyit látott a kerítéstől.
- Nem hiába. Sokan lakunk benne.
- Miért? Hányan? - kíváncsiskodott.
- Ezt majd legközelebb. Még ez elég sokkoló információ lenne a számodra - nevettem.
- Ahogy gondolod. Mit szólnál, ha ez a legközelebb, szombaton lenne? Elmehetnénk moziba, majd meginni valamit. Már ha elmúltál 18 éves - poénkodott.
- 20 éves vagyok, mindjárt 21 - sértődtem be - Amúgy is, akkor te járnál rosszabbul. Simán lecsukhatnának pedofilizmusért.
- Még jó, hogy nem tudnak - nézett rám.
- Még szerencse - mosolyogtam - Egyébként, a szombat nem jó, dolgozok, de a péntek jól hangzik.
- Akkor péntek 4 óra? - kérdezte.
- Tökéletes - egyeztem bele.
- Megbeszéltük. Mennem kell ne haragudj, megígértem az öcsémnek, hogy még beugrok hozzá 5 előtt - pillantott az órájára.
- Semmi baj, menj csak - válaszoltam kedvesen.
- Akkor pénteken négykor itt leszek érted. Majd írok, ha hazaértem. Szia - adott egy puszit az arcomra megint.
- Szia - vörösödtem el újból, majd a kulcsom sikeresen utat talált a lyukba, én pedig bezárva magam után a kaput, bementem a házba.