A suli előtt cigiztünk az osztálytársaimmal szünetben. Ez az előnye, ha az ember szakmán van, így a kilépőjével akármikor kimehet. Csak a szokásos ökörködés ment köztünk.
A fiúk jó poénnak tartottak, ha telefújják Kinga autóját az e-cigi füstjével. Mi meg persze csak röhögtünk rajta, amiért a környéken lévő összes ember ránk figyelt.
Egy ember különösebben. Egy srác, aki az egyik tanárunkkal beszélt, miközben fél szemmel lesett minket, de nem volt ismerős az arca, hogy esetleg ide járna ebbe az iskolába, sőt még idősebbnek is nézett ki. Olyan 25 év körülinek. Egy kicsit zavaró volt a folyamatos bámulása, így elnyomva a csikket befelé vettem az irányt az utolsó óránkra.
Alig vártam már, hogy hazaérjek, igaz csak 10 perc villamos útra lakok a sulitől, de az is idő, főleg nyolcadik óra után.
Otthon gyorsan átöltöztem valami kényelmesebbe, majd a laptopommal együtt bekefüdtem az ágyamba és elindítottam a sorozatomat.
Hat óra körül jelzett a telefonom, hogy üzenetett kaptam, de amikor ránéztem a nevére egy kicsit sem rémlett. Torkai Kornél. Kiváncsian nyitottam meg az üzenetet, hogy mégis mit akarhat tőlem.
Kornél: Szia, te voltál ott ma a Kossuth előtt a nagy csapatban, igaz?
Én: Szia, igen. Te vagy a bámulós srác, ugye?
Kornél: Na hálistennek! Azt hittem már, hogy rossz emberre írtam rá... Tényleg ennyire feltűnő lennék?
Én: Igen... Honnan tudod a nevem?
Kornél: Kérdésedet megválaszolva anyukám mondta.
Én: ???
Kornél: Torkainé az anyukám. El kellett vinnem neki valamit, aztán megláttam a csapatotokat és egyből kitűntél közülük.
Én: Ez eléggé béna csajózos szöveg😂 Próbálkozz valami mással.
Kornél: Igyekezni fogok.
Én: Na és minek köszönhetem, hogy elkérted anyukádtól a nevem, aki mellesleg a tanárom?
Kornél: Megakarlak ismerni.
Én: És személyesen nem lett volna egyszerűbb?😞
Kornél: Nem, mert elküldtél volna melegebb éghajlatra😦
Én: Na jó, ebben lehet van igazság...😂
Kornél: Én megmondtam😆
Innen kezdődött el a mi történetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése